Himnusz és Szózat idézet faliképeken
KEZDÉSNEK EGY KIS TÖRTÉNELEM
MAJD ALANT A KÉPEK IS LÁTHATÓK!
A Himnusz és a Szózat története
A nemzeti himnuszok elődei azok a fennkölt hangulatú
versek és egyházi énekek voltak, amelyeket a XVI. századtól
kezdve Európa-szerte énekeltek a templomokban.
Ezekből a dallamokból alakultak ki az egy-egy nagy
közösségben énekelt néphimnuszok, majd szerencsés
esetben a nemzeti himnuszok.
Magyarországon a XVIII. században két néphimnuszként
énekelt vallásos dal is elterjedt, sokan ismerték, tartalmát
mélyen átérezték, egyetértettek vele. Régi énekeskönyvekben
megtalálható volt az „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga”
és a „Boldogasszony anyánk” kezdetű ének; az egyaránt
fontos fohászokat együtt tudták énekelni.
A XIX. század elején hivatalos alkalmakkor Magyarországon is
az osztrák császárhimnusz csendült föl mint az országot
jelképező közösségi dal. De ebben az időben már gyakran
felhangzott a Rákóczi-nóta vagy a Rákóczi-induló is, mint a
magyarság kifejezője.
Kölcsey Ferenc 1823. január 22-re keltezve írta meg a 
„Hymnus”-t. Azt a versét, amely egymagában örökre megőrizte
volna nevét, ha semmi mást nem is írt volna. Irodalomtörténészek
kimutatták, hogy a költemény valószínűleg nem egyetlen napon
született. Egyes gondolatok, kifejezések föllelhetők Kölcsey
korábbi műveiben, más gondolatok pedig a még korábbi magyar
irodalomban. A költő kivételes érzékenysége tudta összesűríteni
tökéletes tartalmi és formai egységbe mindazt, ami egy nép sok
évszázados történelmében fontos. A vers olyan érzelmi telítettségű,
hogy egyesek pesszimizmust, mások egyenesen a jövő további
eredményes harcaiban való bizakodást olvasnak ki belőle.
A magyaroknak még egy nagy mű kínálkozott a himnuszi rangra:
Vörösmarty Mihály „Szózat”-a. Megjelenésekor, 1836-ban így
ajánlják mindenki figyelmébe – már akihez eljutott az Auróra című
almanach -: „...reményljük, nem fog elhangzani figyelem 's hatás
nélkül, és ohajtjuk is, hogy a szózat tettet szüljön...” A versek és
a röviden idézett kommentár nagyon jól érzékeltetik a korabeli 
hangulatot, a gondolkodás irányait, a feszültséget, az immár
nemzeti önbecsülésre építő tenni akarást.
Ebben a helyzetben akadt még egy kiváló ember, Bartay Endre,
a Nemzeti Színház igazgatója - maga is zeneszerző -, aki sok
más serkentő pályázat kiírása között megérezte mindkét vers
nagyságát, és szükségesnek tartotta megzenésítésüket.
A Szózat zenéjére 1843-ban, a Himnusz zenéjére pedig 1844-ben
meghirdetett pályázat óriási érdeklődés mellett, óriási sikerrel zárult.
Mindkét dalmű (Egressy Béni és Erkel Ferenc szerzeményei) - bár
egyik sem énekelhető könnyen -, rövid időn belül kedvelt lett és
elterjedt.
Erkel Ferencnek – a Nemzeti Színház karmesterének – díjnyertes,
a Himnuszra írt pályaműve a várakozásnak megfelelően - már a
születése pillanatában - nagy reményekre jogosított.
Az 1844. július 2-i bemutató alkalmából így írtak róla a Honderű
című lapban: „...Most csak az van hátra, hogy Erkelünk' gyönyörű
hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni, 
annak jelessége kezeskedik, hogy az nem sokára a legnagyobb
népszerűséget vivandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá
válandik...”
Az óhajtás valóban gyorsan teljesült. A Himnusz szövege és maga
a kotta hamarosan több kiadást megért, különböző korokban ugyan
különböző sűrűséggel, de rendre követték egymást. A magyar
nemzet himnuszává tulajdonképpen a közakarat, közmegegyezés
tette. A hivatalos elismerés azonban évtizedeken át késlekedett, az
csak 1990-ben történt meg, amikor nemzeti jelképeink sorába a
címer és a zászló mellé a legfiatalabbat, a Himnuszt is
Alkotmányunkba iktattuk. Nem szerencsés rangsorolni a nemzeti
himnuszokat, ám elmondhatjuk, hogy a magyar himnusz mind
irodalmi és zenei, mind formai és tartalmi szempontból
kiemelkedően jeles mű.
Büszkék lehetünk rá!
A nyomatok képei a képgalériában nagy méretben is láthatóak!
A képek mérete 420 mm x 600 mm
300 g-os műnyomó kartonon nyomtatva,
4 szín color nyomtatással, fényes fóliázással
készítve, így keretezés nélkül falra tehető
egyszerű műanyag sínekkel.
Kérjen árajánlatot!